A Louis-val eltöltött ebéd után,
ami egy kicsit elhúzódott, rájövök, nekem még vissza kell mennem dolgozni, mert
döntésre kell jutnom az egyik kollégám, Leslie megrendelt esküvőjét illetően,
amihez a segítségemet kérte. Már éppen elindulnék a kocsim felé, amikor Louis
utánam szól. Orrán ott figyel már a Ray Ban szemüvege, ami nem mindenkinek áll
jól, körübelül ötből egynek, ezért hát hálásnak érezhetné magát, amiért ő pont
beleillik abba az egybe.
-
Igen? – fordulok meg, ahogy száját elhagyja a
nevem. Felvont szemöldökkel lépek az irányába egy kósza lépést, amit ezt
követően ő is megtesz.
-
Nem tudnál hazadobni?
-
Miért, merre laksz? – nevetek fel, és most már
ténylegesen visszasétálok hozzá. – Meg egyébként is. Lehet, hogy ha most
megtudom, esténként átjárok hozzád, és addig csesztetlek, amíg nem csinálsz
nekem tejbegrízt!
-
Oh, Ava, a tejbegrízed legyen a legnagyobb
gondom! – teszi össze a kezét, és mélyen a szemembe néz. A helyzet tulajdonképpen
még nagyon komoly is lehetne, hiszen a hangulat és a szavak meg vannak hozzá,
és mégsem; hiszen Louis szeme körül összefutnak a nevetőráncok, amelyek
elárulják, ő jól szórakozik. És emiatt mintha egy lufi elszabadulna a mellkasomban.
Nyissz, a zsinór elvágva és puff, megszűnik a nyomás. Borzasztóan
kellemes érzés. – Na. Akkor elviszel, vagy nem?
-
Rohannom kellene vissza, mert tudod, valakinek
itt még dolgozni kell.
-
Igen, de nem mindegy már? – kérdez vissza
hanyagul, és a csuklójára néz. – Szőr óra bőr perc, szerintem elkéstél. – Ezt nem
tudom reakció nélkül hagyni, kiszakad belőlem egy rövid kacaj. Kicsit még
hagyom győzködni magam, miközben tudom, így is – úgy is haza viszem. De hadd
könyörögjön csak! Tudnia kell, mit
csináljon majd Eleanorral szemben. – Lécci’. – Nem tud mást mondani, ezért
szó szerint kierőlteti magából ezt az egy szót, és mintha még fájna is neki.
Arca kétségtelenül tehetetlenségről árulkodik, ezért így válaszolok:
-
Egye fene, gyere!
-
Aw,
milyen nagylelkű itt valaki! – gúnyolódik, kezeit a mellkasára tapasztja, és
amikor már épp lelépnék a járdáról, hogy meginduljak a másik oldalon parkoló
kocsim felé, hirtelen a felkarom felé kap, és visszaránt. A mellkasának esek,
mondhatni, és elkerekedett szemekkel nézek oda, ahol az előbb még álltam. Egy
Mercedes zúg el előttünk, és bár a szívem a sokszorosára gyorsult csupán egy
tizedmásodperc alatt, Louis úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, és
szótlanul tovább sétál, egyik kezét zsebre vágva – még mindig a karomat fogva,
mintha csak egy kisgyerek lennék. Bár annak is érzem magam. Hiszen Tomlinson
éppen most mentett meg.
Alapvetően úgy gondolom, sosem
elég a játékból. Mindenből lehet viccet csinálni, még abból is, ha Liam
morcosan néz rám, amiért azt mondtam neki, neki kell felszednie Darren kakiját,
mert tegnap én tettem meg.
-
A te kutyád, basszus! – méltatlankodik, miközben
morgolódva kiszedi a zacskót a póráz tartójából. – Én szedem azt, amit ő lerak,
ő pedig magával cipeli azt, amivel felszedjük. Mégis mi a te feladatod a
dologban? – Felém fordul, mielőtt még lehajolna, és fintorogva széttárja a
karjait.
-
Nagyjából eltartom, etetem, szeretem… és amúgy
is! Te akartál velem jönni, ráadásul neked is vannak kutyáid, nem is egy.
Ugyanúgy fel kell szedned, vagy a világsztár egyszerűen otthagyja az járda
kellős közepén? – intek körbe, úgy általánosságban, éreztetve a helyzet
valódiságát. – Oh, bocs. Biztos erre is vannak embereitek. Kutyakaki-szedő,
huh? Tuti jól fizet – vihogok, és tulajdonképpen borzasztóan örülnék most egy
fotósnak, aki lefotózná, ahogy maga Liam Payne kutyagumit szed. Azt az arcot esküszöm, mindenkinek látnia
kellene! – gondolom.
- Tudod, néha kifejezetten szemét
vagy – dünnyögi, s megrázza a fejét.
Miután végzünk, a közeli park felé
vesszük az irányt, de nem tervezek túl sok időt ott tölteni, és tudom, Liam
sem. Ha jól emlékszem, a találkozónk elején mondta is, találkozója lesz egy
céggel, utána pedig Soph-fal, ezért nem tervezem túlhúzni az időt, még akkor
sem, ha nekem nincs túl sok programom azt leszámítva, hogy otthon beülök a tv
elé, és a Netflixre rákapcsolva egy igazi One Tree Hill maratont tartok.
Hirtelen semmi másra sem vágyok jobban.
Nos, ez abban a pillanatban
változik meg, amikor belépek az ajtón. Ronnie-t találom a nappaliban, és amikor
meghallja az ajtó csukódását, hiszen természetesen akármennyire halkan is
próbálok bejutni, ő felkapja a fejét. Bezzeg, amikor valami fontos miatt
ordítottam miatta… a legszomorúbb ebben az egészben a múlt idő.
-
Hazajöttem órák után, és ez a levél várt a postaládában.
– Felállva, kezében a borítékkal közelít felém, majd meglóbálja a szemem előtt
az említett papírt. Várom, hogy folytassa, ezért hát nem is szólok közbe. Még
Darren sem zavar meg minket, pedig nagyon igyekszik. Nem látja túl sűrűn itthon
a barátnőmet, viszont eljutottam arra a szintre, hogy ez már valamilyen
mértékben nem is zavar. Ő döntött így, és egyébként sem a tulajdonom, hogy
kijelenthessem, nem lehetnek más barátai. Még úgy sem, ha ezzel engem totál
eltol magától. Majd csak rájön, ki az, aki hosszútávon mellette marad, és ki
leli benne csupán a heccet és a pillanat örömét… ha meg nem, akkor megszívtam.
Nem ez lenne az első ilyen eset az életemben. – Nem nyitottam ki, de azért a
küldött neve elég árulkodó – húzza el a száját, majd nyomatékosan leteszi a
borítékot a pultra, a kocsikulcs és Darren fekete póráza mellé. Odébb nyúlva
felkapja a táskáját, a karjára akasztja, majd végigsimít a karomon, mintegy
bíztatásul, s már itt sincs.
-
Hm – nézek némileg elszomorodva a karórámra. –
Nagyjából öt perc. Láthatási időnek nem is olyan rossz, ugye, Ren? – guggolok le
a kutyámhoz, aki egyből mászni is kezd. Két mellső lábát a térdemre pakolja, és
ágaskodva liheg az arcomba. Farkát csóválva szinte az egész hátsó fele vele
mozog, amin egyszerűen muszáj felnevetnem. Nincs mese. Nemhiába mondják azt,
hogy egy kiskutya a legjobb gyógyszer a bánatra… Minek ide alkohol?! Azzal is
folyton megszívtam! – Megnézzük, ki küldött levelet a mamának, picim? –
beszélek még mindig a kutyámhoz, aki mintha csak értené a szavaimat,
felvakkant. Fejemet csóválva ülök fel egy bárszékre, majd egy kést előhalászva
a fa tartóból, egyelőre még látatlanul felvágom a tetejét. Szinte hófehér lap
kerül elém, szépen összehajtogatva. Kevés embert ismerek, aki ennyire precíz
lenne, ezért hát most még nem aggódom.
Nos,
igen.
Itt rontok el mindent.
Itt rontok el mindent.
Ugyanis
nemhogy a megszólítás, de az első sor, sőt, még az a fránya betűtípus is
szörnyen árulkodó!
„Hugocskám!
Hogy mennek a dolgaid LA-ben? Úgy tudom, az
az angyalok városa. Most kérdezhetném, mit keresel te akkor ott, de nem akarom
a bunkó bátyust játszani. Mind tudjuk, sosem voltam az. És te sem… Minden
voltál, Avie, csak bunkó nem. Minden.
Andy és én New Yorkban vagyunk, képzeld.
Nekem divatbemutatóm lesz, drága testvérünknek pedig egy hét múlva
konferenciája lesz egy játékcéggel. Lehet, hogy elfogadják az ötletét, hát nem
szuper? Kár, hogy ez a tökfej ilyen marha feledékeny és… nos, igen, egy tökfej,
amiért otthon hagyta a papírokat, úgyhogy most indult vissza. Mit szólnál, ha
meglátogatnánk? Azt hiszem, sosem írtam még levelet, mármint sulin kívül, de ha
meg is tettem, akkor azt fix nem kézzel. Poén, mi? Nekem mindenesetre az, és a
humorunk mindig is azonos volt, úgyhogy gondolom neked is. Haha.
Andy nem tudja, hogy írok. Én sem tudom,
miért teszem, és miért nem kereslek fel személyesen, ha egy hét csúszással,
akkor úgy… Talán a felkészítés érdekében, nem t’om. Tényleg. Fogjuk a felkészítésre,
ok? Ha jól informált vagyok, és én mindig az vagyok, ezt tudnod kell, akkor még
mindig annál a menő cégnél vagy, mint valami rendező. Ez baromi király, hugi!
Tök büszke vagyok rád. Na meg a tökösök miatt is. Mármint Liam és a banda.
Láttam egy-két képet, mosolyogtál, aminek örültem. Kár, hogy a testvéreid nem
kapnak ebből a boldogságból, nem? Szerintem eléggé lehangoló, de nem baj. Nem
hibáztathatlak, végtére is, őket sem te kerested fel. Felbukkantak. Pedig
némelyetek pont hogy az eltűnés káprázatáról híres. Haha. Szar poén. Bocs, de
tényleg nem tudtam kihagyni.
Oh, képzeld. Andy most hívott, ott van a
reptéren, becsekkolt. Ilyenkor szörnyen tudom utálni, de unni méginkább.
Huszonhat éve viselem el a marha pofáját, kezd sok lenni, miközben Avie, téged
meg hiányolunk.
Marha sokat beszélek, mi? Bocsika. Tényleg.
Azt sem tudom, mit írtam eddig, gyorsba visszaolvasom, ok? Innen folytatjuk.
Oké. Barom vagyok. Meg sem kérdeztem még te
hogy vagy. Bocs, tuskó Aidan! Most vigyorgok, mindent megtennék azért, ha
láthatnád. Nem akarok nagyon nyáladzani, te tényleg mocskosul hiányzol.
Képzeld, a napokban megismerkedtem egy
sráccal. Tudtam, hogy valahonnan ismerős nekem, de először nem is esett le
igazából. Utána persze igen, de képzelheted, milyen gáz volt odamenni hozzá,
hogy „hé, haver, te ismered a húgomat!” A száznyolcvan centimmel nem lehettem
valami bizalomkeltő látvány, na meg az a totál ráizgult fej… Jézus, nem ÚGY
ráizgult! De úgyis érted. Na, mindegy. Magam alatt lapátolom a szart. Szóval…
Tudod, hogy hívták? Skye. Jó, mi? Megismertem a pasidat, aki elmesélt nekem
néhány dolgot, miután letudtuk azt, hogy nem egy összetört szívű csaj tesója vagyok.
Vagyis igen, de neki semmi köze az ügyhöz. Ugye így van? Mert ha nem, akkor
szétrúgom a seggét. Húsz éve hokizok, közel, hidd el; nem kellene félteni.
Jézusom, most már nagyon gáz az írásom. Tök kusza.
Mindegy. A levél végén ott van a számom. Andyé is, bár nem hiszem, hogy
felhívod… azt sem, hogy engem igen, de mivel én nem tudom a te számodat, a
neten kutakodni meg nem akarok… marad ez. Remélem, nem baj.
Oh, itt van Kendra. Mennem kell, elmegyünk
vacsizni. Drukkolj, hugi!
Na, komolyan befejezem. Minden jót, Avie, és
kérlek. Tényleg, kérlek, hívj fel. Ha nem, akkor tényleg muszáj leszek netezni…
Na, nem mintha nem csinálnám azt nap, mint nap. A cégetek oldalát nem nyitottam
még meg, de esküszöm, ha hétfő előtt nem kapok választ, addig nem hagylak
békén, amíg nem akarsz összefutni. Lenne egy-két mesélnivalóm…”
Azt sem tudom, mit kezdjek
magammal, miután már sokadjára végigolvasom ezt az igencsak kusza, de nagyon is
Aidenes levelet. Rádöbbenek, mennyire hiányzik tulajdonképpen, és kedvem lenne
egyből felhívni és megbeszélni vele egy találkozót, még erre a hétvégére, vagy
akár holnapra, akárhova, de a bátorságom nem akkora, hogy hirtelen máris a
telefonom után kapjak. Előtte még egy kis tunningra lenne szükségem, azonban
eszembe jut, Liam most valószínűleg elfoglalt. Ronnie-nak az utóbbi időben nem
voltam valami fontos…
Nos, az ember ezekben az időkben
kényszerül rájönni, milyen marha igazságtalan, ha a múltban él az ember,
korholja magát, s emiatt nincs túl sok barátja. Mayna is eszembe jut, de ő nem
ismeri a tesóimat. Tulajdonképpen Ronnie sem, de azért valahogy mégis. Az a
lány még azt is tudja, milyen időközönként jön meg a menzeszem! Hogyan
jutottunk el arra a szintre, hogy már felhívni sem tudom, mert egyszerűen nincs
kedvem a visszautasításhoz vagy lezáráshoz? Vagy egészen egyszerűen csak
Kendallhoz nincs kedvem? Istenem, ez sosem fog kiderülni. Ördögi kör.
Végül elmegy a kedvem a One Tree Hilltől, ami azért elég nagy
szó. Egy gyors átöltözés után a kanapéra huppanok, és ölembe véve a
Macbookomat, olyan oldalakat böngészek, amiket az utóbbi időben kissé
elhanyagoltam. A személyes Facebook oldalamon nincs semmi új, Caleb üzenetein
kívül, amihez most nincs hangulatom, ezért nem is próbálkozom a hangulatom
lelohasztásával. Youtube-on bekapcsolok egy Hey
Violet albumot, ami az egyik nagy kedvencem, majd Skype-ra is fellépek, bár
csak a Jóisten tudja, minek, hiszen semmilyen megbeszélésem nincsen, amiket
általában ott szoktam lebonyolítani. Azonban abban a pillanatban, ahogy a nevem
mellett az ikon zöldre vált, mint derült égből villámcsapás, úgy érkezik a
felkérés, s ugrik elő egy új chat ablak. Harry
Styles barátnak jelölt. Engem.
Összevont szemöldökkel megyek rá a
nevére. Nem gondolok bele túl sokat, hiszen rengeteg fake profil létezik a
világháló összes nyomorék portálján. Kíváncsiságból, és a bátyám emlékét elűzni
kívánó ötlet okán érdeklődöm csupán, ám rögtön utána újabb meglepetés ér: Harry
Styles hívást kér. És rohadjak meg, ha nincs ott a neve mellett az az átkozott
kék pipa!
Ösztönösen elfogadom, de mintha
nem is lennék ura a tetteimnek. Szívverésem a háromszorosára gyorsul, és
legszívesebben a szoba ellentétes sarkába dobnám a laptopot, ha nem félteném
jobban, mint a tulajdon életemet.
Aztán meghallom azt a mély,
dörmögős hangot a vonal túlsó végéből, és a szívem mintha hirtelenjében
normalizálná magát. Ajkaim bugyuta mosolyba húzódnak, és hajamból kihúzva a
gumit, gyorsan szétrázom a tincseimet.
-
Miben segíthetek, Harry? – kérdezem félve,
szinte nyakbehúzva. Tudom, a fényviszonyok miatt ő tökéletesen rám lát, én
viszont egy kukkot sem tudok kivenni az ő részéről. A sötétben ül, de tudom,
hogy ő az.
Főleg
az ezt követő szavaiból.
-
Hello, Ava – teljes testemben beleremeget a
nevembe, ahogy kiejti cseresznyepiros, húsos ajkain. Ugyanis ennyit még látok.
A száját. És Krisztusom, ez éppen elég. Majdnem fel is nyögök, de még idejében
korlátozom magam. Fészkelődök egy kicsit, mert a kamera eléggé előnytelen, de
aztán rájövök, Harry látott már a legrosszabb napjaimon is – jó, ez nem
valószínű, sőt, hiszen akkor fogalma sem volt arról, merre vagyok, és
egyáltalán élek-e még –, úgyhogy igazán nem előtte kellene így viselkednem. Ezért
hát nem is teszem. – Zavarok?
-
Soha – vágom rá, de ezt egyből meg is bánom. Visszavonni
azonban nem lehet. A halk nevetéséből ítélve pedig nem is biztos, hogy jó ötlet
lenne. Tetszett neki a reakcióm, és a hangom hallva egyből elolvadok. Nincs irányításom a testem felett. Nincs
irányítás. – Mármint… nem, pillanatnyilag ráérek.
-
Kedves, hogy szakítasz rám időt.
-
Te hívtál – vonok vállat egy féloldalas,
bizonytalan mosollyal. – De most komolyan, miért hívtál? Rengeteg más ember
lehet a listádon…
-
Egyikükkel sincs most kedvem dumálni. – A lámpa
hirtelen kapcsolódik fel a háttérben, s így hirtelen nyílik rálátásom Harry alakjára. És amit
látok… Úristen, egy mini szívroham biztos vagyok benne, hogy elkapott!
-
Har-Harry, hol van a hajad?! – tátom el a
számat, és kezemet elé is kapom. Nem akarok hinni a szememnek.
-
Eladományoztam, de nem is ez a lényeg… vagyis…
Nem figyeled a friss, napi híreket? Illene! – oktat ki, de én még mindig nem tudok tovább
lépni azon, hogy rövid lett a haja, és anyukám… Az a csodálatos hajkorona! –
Figyelsz? – nevet, és megkocogtatja a laptopja kameráját, mintha ezzel csak engem ébresztgetne.
-
Nem – nyögök. – Jó, oké. Igen… Nem! Anyám… – makogok, mint valami idióta. Mondjuk úgy is érzem magam. – És milyen célra ment
el? Miért kell sírni?
-
Nem kell sírni – vonja meg a vállát hanyagul,
majd kicsit kacag is hozzá, és ismét megáll a szívem, amikor észreveszem: többé
már nem omlik az a dús, bongyor hajzuhatag arra a csodálatos, széles vállra. Újabb mini-szívroham. –
Jó célra ment el. Mondom. Eladományoztam. De mindegy, Ava – mosolyog a
kamerába, és nem tűnik úgy, mint aki annyira zavarban lenne, vagy nem lenne
tudatában annak, mi történt a múltban, ami miatt olyan óvatos vagyok, amilyen. Viszont Istenem, mindig meghalok egy kicsit, mikor kimondja a nevemet. Alapjaiban véve is eléggé lassan beszél, de a nevemet extra lassan szokta kimondani. Nem új szokása, de akkor is gyilkos.
-
-
Mesélsz valamit? – kérdezi, amikor körübelül már
úgy látja, normalizálódott a helyzetem. Korai, drágám, igencsak korai – súgja az
agyam, de hála Istennek, a szám irányít, ezért hát magamban tartom a
véleményemet.
-
Mit?
-
Nem tudom. Mi történt ma veled?
-
Minek kellett volna, Harry? – kérdezek vissza összezavarodva.
– Jött egy levél a bátyámtól, de…
-
Melyiktől? – szakít félbe, és előrébb dől.
Valószínűleg nála is az asztalra van téve a laptop, mint nálam.
-
Aidan, de… Azt akarja, hogy…
-
Hogy? Na – nevet – Ne kelljen már mindent
harapófogóval kihúzni belőled!
-
Miért érdekel? – Ez zavaros. Itt beszélgetek az
exemmel a magánéletemről, a tesóimról, akik majdnem az övéi is lettek, és erre
meg… Mi van?! Az agyam egyelőre még
mindig leblokkolt annál a pontnál, hogy ha egyáltalán meglenne az esélyem,
akkor sem tudnék mibe beletúrni… Szörnyű, de kimondhatatlanul büszkévé tesz a
tudat, mire szánta el magát. Harry egy nagyon jó ember, és nem is kérkedik
vele.
-
Már miért ne érdekelne? – arcán őszinte
értetlenség. Az enyémen sem lehet más. – Veled kapcsolatos. Érdekel. Minden érdekel, ami te vagy!
Sziasztok :)
Nos, tegnap kiírtam a csoportba, ma még megírom a részt, ezért hát itt is van. Nem szerettem volna még egy napot halasztani, mert ez a hétvégém most kissé sűrű, pedig lol, tulajdonképpen még fél lábbal beteg vagyok... Értelmes ez így? Nem? Ah, nem baj.
Szall, hogy tetszett? Kicsit talán kusza, de talán még nem annyira, mint Aidan levele lol. Azt a részt pont imádtam. Mondjuk a srácot is. Ava túl szerencsés.
A véleményetekre most is számítok, és ajj, köszönöm szépen az előző részhez érkező három kommentet! :'3 És anyukám, nemsokára átlépjük a huszonötezres látogatottságot! Ez elképesztő, skacok! Köszönöm, hogy ennyiszer ide kattintottatok. És omfg, már 52-en vagytok. Köszönöm. :) Innentől kezdve kicsit beindulnak a dolgok, ideje volt, lol. :/ Na de sebaj. Szépen lassan haladtunk, nem akartam semmit sem elsietni, pedig talán megtehettem volna. Nem baj. Remélem, a továbbiakban is velem tartotok. <3
A FB csoportba változatlanul lehet csatlakozni az arra kedvet érzőknek, és AHHHH nemsokára elindul a BITTERSWEET, az új történetem. Nagy terveim vannak ezzel a sztorival, azt sem tudom, hova kapjak hirtelen. Imádom. Ő is engem. Igazi a szerelem. Nézzetek be és iratkozzatok is fel, kérjetek cserét, bármi. :) <3
Sziasztok :)
Nos, tegnap kiírtam a csoportba, ma még megírom a részt, ezért hát itt is van. Nem szerettem volna még egy napot halasztani, mert ez a hétvégém most kissé sűrű, pedig lol, tulajdonképpen még fél lábbal beteg vagyok... Értelmes ez így? Nem? Ah, nem baj.
Szall, hogy tetszett? Kicsit talán kusza, de talán még nem annyira, mint Aidan levele lol. Azt a részt pont imádtam. Mondjuk a srácot is. Ava túl szerencsés.
A véleményetekre most is számítok, és ajj, köszönöm szépen az előző részhez érkező három kommentet! :'3 És anyukám, nemsokára átlépjük a huszonötezres látogatottságot! Ez elképesztő, skacok! Köszönöm, hogy ennyiszer ide kattintottatok. És omfg, már 52-en vagytok. Köszönöm. :) Innentől kezdve kicsit beindulnak a dolgok, ideje volt, lol. :/ Na de sebaj. Szépen lassan haladtunk, nem akartam semmit sem elsietni, pedig talán megtehettem volna. Nem baj. Remélem, a továbbiakban is velem tartotok. <3
A FB csoportba változatlanul lehet csatlakozni az arra kedvet érzőknek, és AHHHH nemsokára elindul a BITTERSWEET, az új történetem. Nagy terveim vannak ezzel a sztorival, azt sem tudom, hova kapjak hirtelen. Imádom. Ő is engem. Igazi a szerelem. Nézzetek be és iratkozzatok is fel, kérjetek cserét, bármi. :) <3
xx, rs
Folytasd gyorsan!!!! Liam arcát én is megnéztem volna kutyagumi szedés közben 😂😂😂
VálaszTörlésSzerintem mindenki, Rita! :D Tuti videóra vettem volna...
TörlésÉs nagyon lávollak! <3 xx
Ha lenne egy kèp, amin Liam kutyagumit szed, eskü beàllìtanàm hàttèrkèpnek😂😂👌
VálaszTörlésHarry olyan èdes, hogy ìgy èrdeklődik Ava irànt!😍😍💖
Csak jöjjenek màr össze, mert kezdek kiborulni emiatt😂😂
Kìvàncsi leszek, hogy Ava felfogja e hìvni Aidan-t, vagy sem, de gondolom igen xDD
Siess a kövivel, mert mint facebook-on is mondtam, ràd küldöm Travis-t, oszt nèzhetsz!😉
Szeretlek!💞💞
Tuti biztos vagyok benne, hogy arra a képre tőlem tennél csak szert, husom! :3 A netre is általam kerülne fel. Vagy Cheryl által... Nem. Inkább általam. És igen, aw. Harry bean. Várnod kell még a nagy csattanóra, annyit elárulhatok... De talán megéri, ki tudja. :D A következő részben kiderül, hogy mi fog történni Hearték háza tájékán. Majd írd meg FB-n, hogy tetszett-e, de csak miután rám küldted Travist! ;)
TörlésÉn is szeretlek! <3
Louis.
VálaszTörlésLiam.
Aiden.
Harry.
Úristen... Mindenkit imádok, de főleg téged, hogy megint ilyen zseniálisat és felülmúlhatatlant írtál. Követelem a folytatást és Hava Steartot! Meg Aidan felbukkanását *-*
Awh egy kész szereplőgárda. A kedvenc fiúim.
TörlésÉn meg Téged imádlak! Sosem tudok úgy elolvasni egy kommentet, hogy ne mosolyognék! :) Hava Steart... nos, szerintem nem lesz hiánya benne senkinek, és Aidan... aw, man, kedvenc. Imádom. Na de majd kiderül minden. Várlak vissza, és köszönöm, hogy írtál! <333
Szia!
VálaszTörlésSzuper volt!
Remelem már jôl vagy!
Hello :) Nagyon szépen köszönöm, és igen, már jól vagyok. Aranyos vagy. :) <3333HÁROM333 xxx
TörlésMikor lesz új rész?🙈
VálaszTörlésHolnap :) <33
Törlés